A legnagyobb haszon kábeleken hajtható be: ezeket a néhány száz forintért legyártott szálakat szépre festeni és felcímkézni nem egy nehéz feladat. Hogy mégis elkérhessék érte akár autók árát, különböző, sosem bizonyított állításokkal kezdték el a marketinget. Az ember hallásának megismételhetetlenségéből (vagyis hogy kétszer sosem halljuk ugyanazt) profitálnak, hiszen füllel nem hasonlíthatók össze, ugyanazt a kábelt egymás után kétszer hallgatva is hallunk különbséget. Ezt próbára teheted az Érzékpróba oldalon, itt pedig elolvashatod, hogy melyik állítás alapul valóságon, és melyik teljes hazugság.
Van az az eset, amikor sikerül egy vakteszt, és a mérés is a kábelek közti különbséget támasztja alá. Ekkor a helyes tudományos mentalitás az okok felderítése. Az állítás szerint ezek az okok az eszköz szakszerűtlen tervezésében vagy összeszerelésében keresendők.
Rendkívül gyakori az az eset, hogy egy hifi vagy házimozi rendszer nincs helyesen földelve. Amennyiben a föld hurkot képez, minden elektronikus zaj rendszeren belül marad, a hangszórókig is eljut, és a kábelektől függ, hogy ebből mennyit szednek össze. Ha egyáltalán nincs földelés, amit a ház megérintésekor megrázó élmény bizonyít, ugyanez az eset áll fenn. Gyakori az a durva tervezési hiba, amikor a tápszűrést egyszerűen kihagyják az eszközből. Ilyenkor ezt utólag, esetleg külső eszközzel kell pótolni, de akkor már tökéletes megoldást nyújt olcsón, míg egy designer kábel se nem megoldás, se nem olcsó. Egy helyesen tervezett és összekötött rendszerben minden zaj egy irányban, az áram útján visszafelé haladva távozik.
forrásHangszórókábeleket két fő anyagból árulnak, ez a rézbevonatú alumínium és az oxigénmentes réz. Drágább kábelek esetében felmerülhet, hogy ezüstből készülnek.
A három említett anyag közül az alumínium ellenállása a legnagyobb (0.0265 μΩ m), vagyis ez vezeti legrosszabbul az áramot. Ezt követi a réz (0.0174 μΩ m), amit minimálisan legyőz az ezüst (0.016 μΩ m). Az árak ugyanilyen sorrendben alakulnak, tehát valami előnye van a jobb alapanyagnak, viszont később látni fogjuk, hogy erre nincs igazán szükség.
forrásA gyártók azt állítják, hogy az azonos anyagú kábeleik közül a sokkal drágább sokkal jobb, és hogy az olcsó kábelekkel ellentétben az ő anyaguk sokkal tisztább.
Szabályok írják elő, hogy milyen tiszta anyagot lehet annak hívni, ez oxigénmentes réz esetén minimum 99.9%. Modern gyártástechnológiák a legolcsóbb kábelek tisztaságát is 99.99%-ra emelték, vagyis a gyártók termékei közt maximum 0.01% különbség lehetséges. Ez a különbség meghatározhatatlan (lásd az Érzékpróba oldalt), tehát ha egy kábel anyaga és keresztmetszete azonos, lényegében ugyanúgy fog vezetni.
forrásAz arany alkalmazása egy prémium termék látszatát kelti, drágább kábelek csatlakozói tipikusan aranyozottak. Ez azért is előnyös, mert az arany olyan anyag, ami nem reagál oxigénnel, így nem tud rozsdásodni, de a gyártók szerint az aranytól a csatlakozás minősége is javul.
Az arany vezetőképessége az alumínium és a réz között helyezkedik el (0.022 μΩ m), ezáltal az alkalmazása valójában rontja a csatlakozás minőségét. Bár az arany teljesen rozsdabiztos, a csatlakozók súrlódása és az arany gyengesége miatt nagyon gyorsan karcolódik, így az egyetlen előnyös hatását is elveszíti. Mivel a csatlakozó felülete minimális (mikrométerekről beszélünk), ezért az aranyból fakadó romlás olyan kicsi, hogy ilyen távolságon egyszerűbb eszközökkel még csak nem is mérhető, nemhogy hallható.
forrásAz árnyékolás nem egy prémium szolgáltatás, csak a legolcsóbb kábelekből spórolják ki. A kisfeszültségű összekötőkből csak a legolcsóbbak esetében spórolják ki, míg a digitális kábelek mindegyikében van.
Ha egy összekötő rádiófrekvenciás jelet szed össze, az a relatíve alacsony frekvenciájú mintavételezés miatt zajként jelenik meg a rendszerben. Digitális átvitelnél a zaj frekvenciája összemérhető a jelével, ezért azt képes akár annyira eltorzítani, hogy a kábel másik végén semmit nem lehet értelmezni a küldött adatokból. Az árnyékolás lényegében elválasztja a külső és belső elektromágneses teret, ezzel nagymértékű javulás érhető el, viszont árnyékolások közt nincs minőségbeli különbség: mind tökéletesen ellátja a célját.
forrásHogy minél több marketingpontot tudjanak felsorolni, és ezért minél több pénzt kérhessenek el, a szigeteléshez is több, illetve szokatlan anyagot is elkezdtek használni a gyártók.
Az áram valamilyen anyagon keresztül folyik. Minél kevesebb az anyag egy környezetben, annál kevésbé van kitéve a környezet zajának. Éppen ezért magától értetődő, hogy a levegő, amiben alig van részecske, sokkal kevésbé vezeti az áramot, mint bármilyen szilárd anyag. Csak azért alkalmazunk a kábeleken szigetelést, hogy meg lehessen őket fogni működés közben, ne legyen baj, ha vizes lesz, stb. Bár a több szigetelés valóban rosszabb ellenállást jelent, ez semmit nem számít, hiszen milliárdszor nagyobb az ellenállása, mint a kábelnek, és nem ezen a néhány milliméteren fog múlni annak a rádióinterferenciának a hatása, ami akár kilométerekről is érkezhet.
forrásNem ritka, hogy egy kábelen jelölik annak az ajánlott csatlakoztatási irányát (forrás és fogadó), ahogy azok a leírások sem, amik egy szimmetrikusnak tűnő kábel megfordítását javasolják a jobb hangminőség céljából.
Ez a tipikus példája a hibás rendszerekről írt esetnek. Amennyiben a megfordított kábel változást idéz elő, a rendszerben tervezési vagy összeszerelési hiba történt, például hiányzik a földelés. A kábelek aszimmetriájának egyetlen oka az szokott lenni, hogy az árnyékolást csak egyik oldalon kötik be, amelyik oldalon a felszedett zajt el akarják vezetni. Amennyiben erre az adott eszköz nem képes maradéktalanul, például nincs földje, a zaj kábelezéssel ráhelyezhető.
forrásTermészetesen a rengeteg állítással egyetlen célt szeretnének elhitetni a gyártók: az ő kábelük emel a minőségen. Bár a vezetőképesség szinte tökéletesen leírja, milyen hatásra lehet számítani, és a Kábelkalkulátor meg is mondja, milyen nagy lehet ennek a mértéke, még nem biztos, hogy a minőségre van hatással.
Bár sokan meg mernének esküdni rá, hogy a minőség is változik, a kábelek a hallható tartományban kizárólag hangerőben mutatnak eltérést. Ez logikus, hiszen egy rosszabb vezetőn kevesebb áram jut át, ami nem hajtja meg annyira a hangszórót. Az emberi agy úgy rendezkedik be, hogy a hangosabbat szebbnek hallja, és ez az egész mögött a magyarázat. Hangerőt azonban az erősítőn is tudunk állítani, így bármekkora különbséget is okoz egy olcsó kábel, meg tudjuk javítani egy távirányítóval. Drága kábelt tehát értelmetlen vásárolni, a legolcsóbb is megfelelő, aminek méretét a Kábelkalkullátorral ki lehet számolni.
teszteld, hogyan hat rád a hangerő | a hallási hibáinkról alaposanAz RCA és XLR kábeleket is előszeretettel teszik ki ugyanannak a marketingnek, mint a hangszórókábeleket. Mivel a kábelek ugyanazok, csak jóval kisebb áram halad át rajtuk, sokkal érzékenyebbek a külső hatásokra, így megjelenik a valóban fontos árnyékolás is. Ez azonban minden problémát megold, és zavartalan kapcsolat keletkezik az eszközök között.
Az összekötők feladata pontosan ugyanaz, mint a hangszórókábeleké, csak sokkal gyengébb árammal, jóval kisebb távolságon. Ennek fényében a Kábelkalkulátor itt is érvényes, ugyanaz a számítás adja meg a hangerőcsökkenés mértékét, ami legtöbb esetben minimális. Bár megjelenik a külső zavarok hatalmas lehetséges interferenciája, az ezt megoldó szigetelés a legolcsóbb kábelek kivételével mindegyikben megtalálható, ezért a legolcsóbb, még szigetelt kábel vásárlása ajánlott.
forrásAz analóg képátvitel egy olyan szabvány, ami sosem forrta ki magát igazán. Az utolsó napjaiban már annyira a költségcsökkentés áldozata lett, hogy az árnyékolatlan kábelek és abszolút minimális erősségű nagyfrekvenciás jelátvitel lett a norma, amiben elég könnyű kárt tenni, sokkal drasztikusabb a jel csökkenése, mint hang esetében.
Az analóg képátvitel tényleg ennyire le lett butítva arra a szintre, ahol éppen működik még. Az eszközök kompatibilitása rémes, a kábelek keresztmetszete minden más kábelénál kisebb.
Mivel ma már a teljes kép- és hangátvitelre egyetlen HDMI a megoldás, a kábelgyártók ezt a piacot is meg akarják szerezni. Különböző jelenségeket sorakoztatnak fel, amiket szerintük egyértelműen a kábel okoz, és olyan jelenségeket tulajdonítanak a kábeleknek, mint a kontraszt vagy a térérzet javulása. Digitális kábelen halad még a koaxiális digitális hang, illetve az optikai kábelek is mind digitálisak.
A digitális jelátvitelt azért találták ki, hogy tökéletesen át tudjanak vinni adatot szinte bármennyire zajos környezeten, erről itt olvashatsz. Ha mégis elromlana az átvitel, az eredmény katasztofális: egy rossz számjegy, ha elég magas értékű, bármit tönkretehet: a hang kattoghat, a kép villoghat, hibás parancsokkal a rendszer önálló életre kelhet. Ennek elkerülésére bevezették a hibaészlelő kódolást: a fogadó fél el tudja dönteni, hogy ami adatot kapott, az helyes-e, és ha nem, egyszerűen nem hajlandó megjeleníteni. Ezért van az, hogy amíg egy szakadt analóg hangkábel csak zajos vagy nagyon halk, de működik, addig egy szakadt HDMI már nem ad se képet, se hangot.
forrásMiután a digitális átvitel már túl sokak számára tiszta, egy kevésbé ismert jelenséggel, a jitterrel próbálják magyarázni, hogy mégis megeshet különbésg. A jitter annak a mértéke, hogy mennyit hibázik az időzítéssel a küldő és a fogadó. Az az állítás, hogy ez a kábeltől függ, és hallható hatást okoz.
Valóban előfordul, hogy helytelen időzítés miatt elcsúszik a jel. Ilyenkor egy 0-ból 1-es lehet vagy fordítva. Már megbeszéltük, mi van ekkor: a fogadó észleli, és nem hajlandó hibás anyagot kiadni. De hoppá, mondja az eladó: a jittert szokás mérni, teszteken is rengeteg grafikont látni. Ezzel az állítással csak egy probléma van: ez nem ugyanaz a jitter, mint amiről kábeleknél beszélünk. Az előfok hangkimenetének is van egy belső jittere, nem tudja tökéletesen időhelyesen replikálni a kapott hangjelet. Ez viszont nem a kábel, hanem az eszköz hibája, és kábeltől függetlenül, ugyanolyan mértékben van jelen.
forrásA tápkábel is kábel, ráadásul analóg. A termékkatalógus odáig tart, hogy akár a villanypóznától kezdve az összes vezetőt le lehetne cserélni "audiofil" elemekre. Az állításuk szerint az áram akár többszáz kilométeres útján pont az utolsó néhány (centi)méter fog számítani, ráadásul rendkívüli mértékben, még egy csatlakozó cseréje is sokat segíthet.
Többször is. Ami áramot a konnektorból kap a táp, annak a formájából semmi nem marad. Először DC lesz, majd visszaalakul egy tisztább AC-ba, ami végül egy olyan tökéletesen tiszta DC lesz, hogy semmilyen műszerrel mérve nem moccan meg. Ez ahhoz kell, hogy a különböző digitális alkatrészek, amik csak a tökéletesen stabil feszültséggel elégednek meg, egyáltalán működni tudjanak. Éppen ezért a kívülről érkező áramnak semmilyen hatása nem lehet digitális (pl. D és H osztályú) erősítőkre, vagyis semmire, ami modern.
forrás