Hogyan mondd meg, hogy ki hiteles?

Az audió egy csillagászati haszonnal dolgozó iparág, amire egy hatalmas, érzéki csalódásokon alapuló marketinget húztak fel. Ez az oldal segít eligazodni az állítások sűrűjében, tudományos választ adva minden kérdésedre, ami felmerülhet. Az első és legfontosabb útravaló egy gondolatébresztő, hogy megtudd, ki próbál meg átverni, és hogyan döntheted el könnyen, ki mond igazat.


Hogyan tehetsz különbséget tudomány és áltudomány közt?

A józan ész, a marketing, és az általa meggyőzöttek folyamatos, megállíthatatlan szóháborúban állnak.

Míg a tudományosan érvelő felek igazolható, egymásra épülő kutatómunkákra és megismételhető mérésekre alapozzák érveiket, egészen pontosan ugyanazokra a munkákra, amik alapján a mai eszközök egyáltalán el tudtak készülni, az áltudományos oldal folyamatosan változtatja a bizonyítékait, és nem tudja ezeket alapos forráshoz kötni, csak hasonló állításokat terjesztő emberekhez, esetleg anyagilag érdekelt cégekhez. Valós példa, amikor a HDMI-kábelek közt különbséget vélő embereket összegyűjtötték az egyik legdrágább magyar házimoziban, csúfosan elbukott az állításuk, majd hirtelen azt kezdték el mondogatni, hogy "különbség csak két méteres kábel felett van", miközben a teszt előtt még hatalmas különbségeket hallottak egy méteren is.

A tudományos elveket követő ember csak azt jelenti ki, amire számszerű vagy statisztikai bizonyíték van, és csak annak mond ellent, aminek az ellentétét bizonyítani tudja. A mérésekben hisz, hiszen tudja, hogy ahogy léteznek optikai illúziók, úgy a hallásunk is nagyon könnyen megvezethető. Azt is tudja, hogy a mérőműszerek milliószor érzékenyebbek, mint az érzékszervei, nincs hangulatuk, amitől függne az eredmény, vagyis tökéletesen megismételhető eredményeket is adnak. Lehetetlen, hogy valakinek a szeme vagy füle jobb legyen ezeknél a műszereknél.

És ezek a bizonyítékok nem is szoktak tudományosak lenni, hanem az "én hallom, ezért így van" szintű érvelési rendszert követi. A szakzsargont arra használja, hogy a tudományosság látszatát keltse, de ezzel nem ad teljes magyarázatot. Az érvei gyakran ellentmondanak saját magának is, és ha egy ilyen tévedése kiderül, akkor nem ismeri el, hanem megváltoztatja az érveit.


Honnan tudod, hogy ki vitázik és ki veszekszik?

A tudomány alapját a mérsékelt, vezetett, és érveket felsoroltató vita adja. Az áltudomány képviselői teljesen más kultúrát képviselnek, magukat megkérdőjelezhetetlen zseninek tartják, ami közben érvelési hibák tömkelegét vétik.

Gyakori érvelési hibák például:

  • Szalmabáb: terelik a vita tárgyát egy könnyebben támadhatóra.
  • Személyeskedés: "aki nem így hiszi, az hülye".
  • Bizonyítási kényszer áthárítása.
  • Közvélekedésre hivatkozás: attól még, hogy valamit sokan elhisznek, még lehet hülyeség, például minden tizedik ember szerint lapos a Föld.
  • Tekintélyre hivatkozás: attól még, hogy valaki például szakújságíró, még írhat téves elgondolások szerint - általában így is van.
  • "Én tapasztaltam": ilyen alapon aki UFO-t látott, menten elhiszem neki.
  • Személyes kétely: "nem tudom, miért, de így van".

Ahhoz, hogy egy tudományos eredményt elfogadjon a közösség, vitán kell megvédeni. Ekkor szakértők megkérdőjelezik az eredményt, és ezekre a kérdésekre értelmes, megalapozott választ kell adni. Vita segítségével a valótlan eredmények nem kerülhetnek be tudományos folyóiratokba, vagy nem nyerhetnek diplomát az írójuknak. Ebből kifolyólag az elismert forrásokban (nem blogokon) megtalálható, vagy egy egyetemhez köthető írások hitelessége sokkal nagyobb, mint az áltudósok szava.

Az áltudományokat általában tévedhetetlen "magányos farkasok", "meg nem értett zsenik" művelik, akik előszeretettel jelentenek ki olyat, hogy aki nem az ő állításukat képviseli, az tudatlan. Mivel a szakmai ismereteik általában erősen limitáltak, a bizonyítási kényszert gyakran elhárítják olyan, a téma szempontjából jelentéktelen dolgokra, mint például a helyesírás. Ez vitában nem szempont: aki szakmailag jobb bizonyítást ad, annak van igaza, függetlenül a helyesírási hibáitól. Tipikus példa ez arra, hogy már nem tudnak másba belekötni. Az áltudomány jellemzően dogmatikus, kultusszerűen összekapaszkodó emberek erősítik egymás véleményét.


De hát megírta egy újság!

A sajtónak mindig két oldala van. Szerencsére nagyon könnyű eldönteni, ki az, aki megalapozott információkat közöl, és ki az, aki személyes meggyőződésből és egoizmusból áltudományt, neadjisten fizetett tollbamondást közöl. A hiteles cikkekre pontosan ugyanazok érvényesek, mint a hiteles tudományos munkákra.

A felsorolt jellemzők iránymutatást adnak, és segítenek eldönteni, ha rezeg a léc. Egy hiteles írás is mellőzhet egy-két hitelességi jellemzőt, ahogy egy áltudományos cikk is megfelelhet néhány pontnak, de ha már elég sok a priusz, érdemes abbahagyni az olvasást.

A rejtőzködés tipikusan a bűnösség tudatának jele, esetleg a felelősségtől való, bizonytalanságból fakadó félelemé. Szintén praktikus a szerzőiket elrejtő újságoknál, hogy ha jön a sajtóper, nem tudják kideríteni a szerzőt, így nem lehet érte felfüggeszteni.

Az ilyen cikkek tipikusan homályos, nem megismételhető állításokat tesznek. Erősen támaszkodnak anekdotákra, személyes élményekre, történetekre.

Hiányoznak a mérések és a számszerűsíthető összehasonlítások. Túlzó állításokat tesz forrásra alapozás nélkül, rendkívüli magabiztossággal. Ide tartoznak azok a "tesztek", amik pusztán arról szólnak, hogy valaki meghallgatta és tetszett neki.


Azt mondják, hogy a fülem pontosabb egy mikrofonnál!

A marketingesek azzal próbálnak védekezni, hogy néhány jelenséget csak hallással határozhatunk meg. Ez annak az érvcsoportnak a része, amivel a mérnökökkel szemben próbálnak kételyt ébreszteni. Azért támadják őket, mert ők hozták létre ezt a hobbit, mélyen ismerik az összes jelenséget. Emiatt azonnal meg tudnák őket cáfolni, megdönthetetlen érvekkel. Ilyenkor szokott elhangzani, hogy léteznek különbségek, amiket nem lehet mérni, a mérés eredménye ugyanaz lesz. Egy másik magyarázat, hogy a mérőjelek nem alkalmasak különbséget megmutatni, de a zene már igen.

A mikrofon csak egyetlen dolgot képes valójában mérni: a légnyomás változását. Ebből meg tudja mondani, hogy egy hang tökéletesen úgy ért-e el hozzá, mint egy korábbi mérésnél. Mivel a hang leginkább levegőben terjed, és a fülünk is a légnyomás változását hallja, a mikrofon pontosan ugyanarra jó, ugyanúgy működik, csak ezt számmá is teszi. A mérések egy úgynevezett impulzusválaszt számítanak ki, ami egy matematikai szuperfegyver: az összes létező hangot tartalmazza, és meg tudja mondani mindegyikről, hogy milyen torzításokkal rendelkeznek. A hangtechnika működésének alapja egy olyan törvény, ami kimondja, hogy az impulzusválasz mindent leír, olyan jelenségeket is, amiket még fel se fedeztünk. Azt nem mondja meg, hogy egy különbség mégis mit okoz, de azt egyértelműen megmondja, hogy van-e különbség. Ha tehát két mérés azonos, akkor a két mért eszköz vagy kábel között fizikai képtelenség, hogy bármilyen különbség előfordulhasson.