Nagyon nehéz biztosra menni, hogy tényleg jól hallunk-e valamit.
Gondoljunk csak bele akár az előszóban említett történetekre: annyira pontatlan az emberi érzékelés, hogy abban se lehetünk biztosak, egyáltalán betegek vagyunk-e. Ha az nem egyértelmű, akkor micsoda? Szerencsére rengeteg mérnöki és orvosi kutatásban alkalmaznak egy nagyon jó módszert. Megmutatunk a hallgatónak két hangot, az egyik az eredeti, a másikat valamivel (például egy kábellel) módosítottuk. Ha mindig rá tud mutatni a hallgató, hogy melyik az eredeti és melyik a másik, a teszt sikeres, ő hallja. Ez azonban önmagában nem elég, hiszen ha például két különböző zenét játszunk le, a lejátszón látja kiírva, hogy melyik szól. Az az iskolai dolgozat sem hiteles, ahol szabad puskázni, tehát változtassunk még valamit: kössük be a hallgató szemét! Innentől már csak valakinek véletlenszerűen adagolnia kell a hangokat. Ezt hívjuk vaktesztnek.
Ez lesz a Nuance nevű program.
A Nuance többféle vaktesztet is meg tud rendezni. Fogj egy minél minőségibb rendszert, hogy minden nüanszot tökéletesen kimutasson, majd válassz fegyvert:
A teszt nem a korral járó halláshatár csökkenését vizsgálja, még a tömörítéses teszt is teljesen lefedi a 20-20000 Hz-es tartományt. Minden eredmény végén egy ellenőrző összeg készül, aminek segítségével akkor is ellenőrizhető, hogy egy eredményt kézzel meghamisítottak-e, ha nem is voltunk jelen a teszten, hanem a tesztelő egyedül végezte azt.
Nuance letöltéseLetöltés és kicsomagolás után a jobb felső sarokban betölthető a zene. Ekkor két ajánlott teszt közül választhatunk, tömörítés (compression) és hangerőkülönbség (gain difference hearing). Előbbi esetében minden körben megszólal egy tömörítés (X), és el kell dönteni, hogy egyik (A) vagy másik (B) esetben szólal-e meg ugyanaz. Az A/B/X gombokkal a zene bármely pontján váltható a tömörítés, és a zenét is szabadon lehet tekerni, időkorlát pedig nincs. Következő tesztre az Enterrel lehet ugrani, és a teszt végén, vagy sokkal nagyobb eséllyel a bukás pillanatában megjelenik a vágólapra másolható eredmény, illetve egy sáv, amin az eredményt szemléletesen hasonlítja különböző források hangminőségéhez. A hangerőkülönbség azonosan működik, csak nincs X, hanem A és B közül a hangosabbat kell választani.